Figyelem, most következő ajánló egy yaoi animét mutat be! Akik nem szeretik ezt a műfajt, csendben, lassan vagy gyorsan görgessenek tovább, vagy várják meg a következő ajánlót.
Megértésüket köszönjük!
Doukyuusei, vagyis Classmates, egy rövid, azonos című manga animációs FILM adaptációja. A történet tömören, egy fiú középiskolában kezdődik, ahol éppen felkészülnek a Kórusfesztiválra. Itt figyel fel Kusakabe Hikaru, egy magas, szőke srác, az osztály csendes, hallgatag tanulójára Sajou Rihito-ra, miután a srác végig csak tátog. A nap végén újra összetalálkoznak, mivel Sajou az üres teremben próbálja a dalt. Hikaru végül segítségét ajánlja osztálytársának és a dolgok hamar fordulatot vesznek, mikor elkezdenek többet érezni egymás iránt. Innentől az iskola utáni séták sokkal többek, mint két barát közt, a szünetekben töltött rövidke idő is más légkört kap. A középiskolás élet, a középiskolás szerelem, kicsit máshogy, de mégis ugyan olyan.
A történet lényegében 2 évet dolgoz fel, ezeket pedig évszakokra bontja, mindegyik évszakban a fiúk más-más magánéleti és párkapcsolati gondokkal ismerkednek meg. Továbbtanulási tervek, a kettejük közt lévő személyiségbéli különbségek, féltékenység... A történetről sokat nem lehet mondani, ez egy olyan Slice of Life légkörű anime, ami a shounen-ai/yaoi szerelme szála mellett is szerethető, és átérezhető marad. Hiszen, mind ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk
Könnyed, hihetetlenül szolid légkörű anime, amire a rajzolása is rádob. A A-1 kitett magáért, közelről a karakterek egyszerűek, de szépek, kicsit távolról viszont hiányosak (a manga stílusát átvéve persze), a tájak nem túl részletesek, különösebb hangsúlyt nem is kapnak.
A karakterek keveset beszélnek, mégis olykor érdemes odafigyelni, hogy miket mondanak. Az érzelmeiket nem csak a mondataikból, de az ábrázolt, aktuális érzelmi világukból is megismerhetjük.
Ami még külön szót érdemel, az az egészet elindító Kórusfesztiválon énekelt dalt. Nagyon szép, könnyeket képes csalogatni az ember szemébe (sajnos a címét nem találtam meg az OST albumban). Továbbá a gyönyörű, könnyű, főleg zongora- és hegedűjátékkal alkotott háttérdalok. Amikor megnyugvást szeretnék a zajos hétköznapok elől, akkor csak bekapcsolom, és hátra dőlök.
Összességében egy könnyed, iskolás, szerelmi történet, amiben csak a mézes madzag, hogy a szerelmes pár mindkét fele férfi. Bátran merem ajánlani a romantika, és az érzelmek kedvelőinek. Rövid, 1 órás film, ami nem pörög, de mégis halad. Ami nem nyálas, mégis érzelmekkel teli. Ami csak egy történet, mégis akár mi magunk is lehetünk. [Meg merem kockáztatni az ajánlását olyan pároknak, akik éppen kicsit haragban vannak egymással.]
Értékeljünk! Ajánlom? Bátran! Nem yaoi rajongók is bátran belenézhetnek? Azt kell, hogy mondjam, ritkán érdeklődök yaoi iránt, és ez megérdemli, hogy érdekelje az embert. Hibái vannak? Vannak, de még túl friss és kellemes az élmény, hogy törődjek ilyesmikkel.
#Lolixandra
